Elérhetőségek
Szent Kereszt Lelkészség - Kálvária, Szombathely
Cím: 9700 Szombathely,
Karmelita u. 1.
Telefon (az iroda nyitvatartási idejében):
+36-30/961-6737
Telefon (sürgős esetben):
+36-30/993-2964
Iroda nyitvatartási ideje: Hétfőn, Szerdán, Pénteken: 15:30-tól 17:30-ig
E-mail:
kalvaria.szombathely@gmail.com
horvath.jozsef@martineum.hu
Bankszámlaszám
Karmelita u. 1.
Telefon (az iroda nyitvatartási idejében):
+36-30/961-6737
Telefon (sürgős esetben):
+36-30/993-2964
Iroda nyitvatartási ideje: Hétfőn, Szerdán, Pénteken: 15:30-tól 17:30-ig
E-mail:
kalvaria.szombathely@gmail.com
horvath.jozsef@martineum.hu
Térkép
Ha karácsony Jézus születésnapja akkor miért egymásnak adunk ajándékot mi emberek és miért nem Jézusnak?
2016.12.24.
10:26
Furcsa lenne, ha pont az ünnepeltet felejtenénk el meghívni a születésnapi ünnepségre, vagy ahogyan a fiatalabb nemzedék mondja, a születésnapi „bulira”. Karácsony, akárhogyan is nézzük, Jézus, mai szóval mondva, születésnapi „bulija”, amely nélküle nem az igazi. Nem Jézus születésnapja, hanem születésének ünnepe.
December 25.-e Jézus születésének, a Niceai zsinaton, 325-ben meghatározott ünnepe. A zsinati atyák akkor kimondták, hogy a téli napforduló legyen Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, amikor személyében testet öltött Istennek az emberek iránti végtelen szeretete, és megkezdődött az emberiség történetének új korszaka.
Ma már a karácsony ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi jókívánságok küldése, a templomi események, az ünnepi vacsora, a karácsonyfa állítás, karácsonyi égők, színes üveggömbök, girlandok, szaloncukor, stb. Ami nem baj, ha nem öncélú, hanem mélyebb valóságnak a szimbóluma.
A néprajzosok azt mondják, hogy a karácsonyfa díszei ősi szimbólumok. A fa jelképezi azt a fát, aminek gyümölcséről az ősszülőknek nem lett volna szabad enniük. A gömbök az almát, a girlandok az álnok kígyót. Az ajándékok jelentik Isten nagy ajándékát, a Jézus Krisztust, a meghitt együttlét pedig valamiképpen elővételezi a mennyi békét. Talán ezért is készülünk erre az estére, mert mindezek ott vannak az emberi emlékezet legmélyebb rétegeiben.
Hovatovább mintha visszájára fordulnának a dolgok: vásárlunk, ajándékokat készítünk, karácsonyfát állítunk, díszítünk, ünnepi családi vacsorát sütnek – főznek a háziasszonyok, ami mind rendben is van.
Kinek csináljuk mindezt? A környezetünknek, vagy önmagunknak? Talán is, is. Közben elmerengünk azon, hogy milyen szép lenne a fehér karácsony…
De hol van itt az ünnepelt? A születésnapos? Aki a Jézus nevet kapta…
Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.”[1]Olvassuk Lukács evangélistánál, aki, a Jézus jelenségnek fontosnak tartotta, hogy „elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak”[2]
Jártunk mi is utána, nem is kevesen, ugyanezt az adventi hajnalokon, kitéve lelkünket egy másfajta sugárzásnak, mint amit a gazdaság és a kereskedelem világa sugall. A hajnali misék gyönyörű varázsa átjárta a lelkünket… Az éreztük, hogy
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
De mi van a születésnapossal?
A születésnapon mindenki arra törekszik, hogy a születésnapos jól érezze magát. Karácsonykor pedig, mintha sokak számára az lenne a fontos, hogy, mi emberek jól érezzük jól magunkat ezen a karácsonyi születésnapi „bulin”.
Mit kéne tenni, hogy a születésnapos is, a Betlehemben született, de később názáretinek nevezet Jézus is jelen legyen, jól érezze magát, és szívesen emlékezzék vissza rá.
Ha mondjuk, ilyesfélét mondana: csodálatos a mennyország, nem hiányzik ott semmi. Atyám betölti mindenkinek örök vágyát a szeretet, a jóság, az igazság és a szépség iránt, mert azt akarja, hogy akik a Fiúhoz tartoznak, azok boldogok legyenek. Nemcsak odaát, hanem már a földön is. Nekem is ez a vágyam. Ezért születtem meg test szerint, igaz elég nyomorúságos körülmények között a Júdeai Betlehemben.
Szeretnék most újra megszületni a lelketekben, a kapcsolataitokban azért, hogy érezzétek, szeretlek benneteket. Azt szeretném, hogy már itt a földön is, amennyire lehet, boldogok legyetek. Szeretnék bennetek és köztetek lakni, hogy segítsek nektek új módon gondolkodni, új módon élni. Azt szeretném, ha teljes értékű életet élnétek.
Nem törhetek rátok erőszakkal. Az én Atyám szabadnak teremtett benneteket. Választhattok ezt is, azt is. Jót és rosszat is. Tönkre tehetitek az életeteket, de élhettek csodálatos szép emberi életet.
Ti azt mondjátok, hogy az én születésemet ünnepelitek, ilyenkor karácsonykor. A tények, mintha rácáfolnának erre. Vásároltok, ajándékot készítettetek, karácsonyfát állíttatok, ajándékokat osztogattok, leültök az ünnepi vacsorához, ami nem baj… A baj az, ha engem nem hívtok meg engem közétek. Ugyan mondjátok, „Jöjj el Jézus, légy vendégünk, áldd, meg amit adtál nékünk…” Nem tudok oda menni, amig nincs a szívedben béke. Nekem egyetlen vágyam, hogy szép és kiegyensúlyozott emberi életet éljetek. Tudnék segíteni, ha beengednétek a ti emberi világotokba.
Valaki feltette a kérdést: Ha karácsony Jézus születésnapja akkor miért egymásnak adunk ajándékot mi emberek és miért nem Jézusnak? A születésnapi ünnepen sem egymást ajándékozzák a vendégek, hanem az ünnepeltet.
Valaki ezt válaszolta:
„Ma már nem Jézus születéséről emlékezünk meg az ajándékokkal, hanem a szeretet ünnepéről. A karácsony már rég nem csak vallási ünnep, sőt aki nem vallásos, annak értelemszerűen egyáltalán nem az. Szerintem jól van ez így. Persze van árnyoldala is az ajándékozási kényszernek, de csak rajtunk múlik, hogy megőrizzük-e az alkalom tisztaságát, és valóban őszinte érzelmet fejezünk-e ki az ajándékkal. És szerintem kifejezetten szép, hogy a vallásos és nem vallásos hagyomány ebben az ünnepben érintkezik, a szeretet a közös pont. Az egyik Jézussal köti ezt össze, a másik nem, de mégiscsak ugyanazt ünneplik.”[3]
Más meg így gondolja:
„A karácsony nem Jézus születésnapja, hanem a téli napforduló ünnepe. Jézus októberben született (már, ha élt egyáltalán). Az ünnepet a keresztény egyház szándékosan tette a "pogány" ünnep helyére, hogy elfedje. A fenyőünnep pedig ennél sokkal fiatalabb: valahonnan a reformáció környékéről való. Az ajándékozás pedig még fiatalabb: az valahonnan a piacgazdaság idejéről való.”[4]
Ki így gondolja, ki úgy. Kinek ez a véleménye, kinek más. Nekünk, akik itt együtt vagyunk ezen a karácsonyi szentmisén a karácsony Jézus születésének ünnepe. Ebben a szent eseményben szélesre tárjuk lelkünk kapuját és beengedjük az Urat lelkünk legtitkosabb szentélyébe.
Márai Sándor írta:
„Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja… Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. …A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben.”[5]
Azt hiszem, ez a karácsony titka: élni a szeretetben, mint a fényben vagy a levegőben.
okéatya
Hozzászólások
| Még nem szólt hozzá senki! |
|---|
Hozzászólok
Vissza az előző oldalra!