Az embertársakkal, mint családtag, rokon, szomszéd, munkatárs stb. való megromlott kapcsolat gyógyszere a megbocsátás.

 

A mindennapi élet folyamán óhatatlanul feszültség keletkezik ember és ember között, ami hatással van a testünk épségére is. Ezt a fajta kárt a test maga orvosolni nem tudja. Szellemi képességünk viszont képes rá azoknak a tanításoknak a birtokában, amelyeket Istentől, és az ő egyszülött fiától, Jézus Krisztustól kaptunk. Az orvosság is csak akkor használ, ha bevesszük. Az Isten igéje is csak akkor gyógyít, ha beépítjük az életünkbe. Nemcsak a tudás, az ismeret szintjén van meg, de, mint tetteket meghatározó erő, ott van a szívemben, az életemben is. Ettől kezdve gyógyít. 

 

Minden megbántás következménye a megbántottság, amely különböző érzelmeket vált ki: haragot, ellenszenvet, rossz érzést, álmatlanságot, nyugtalanságot vagy bármi ehhez hasonlót. Csakhogy ezek, s ez már tudományosan bizonyított tény, egyúttal a szervezetünkben végbemenő biológiai folyamatok is.

 

A mai ember ilyenkor különböző gyógyszerekkel próbálja magát rendbe tenni, ami viszonyt, pont a mellékhatásainál fogva hosszú távon bizony komoly károkat okozhat bennünk. Aki odafigyel Isten üzenetére, gyógyszer és annak borsos ára nélkül is ápolhatja egyrészt a test-lélek önmagát, másrészt az emberi kapcsolatait is.

 

Úgy önmagunk, mint az emberi kapcsolataink ápolásának elsődleges eszköze a megbocsátás. A bibliában ez nem egy jámbor óhaj, hanem megkerülhetetlen eszköz minden megromlott emberi kapcsolat rendbetételéhez.

Legyen ez a mai napnak a programja.

 

Nem tudom, jutott-e már valakinek is az eszébe, hogy mélyebben belegondoljon, miért szerepel a Mi Atyánkban ez a mondat „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

A mondat közepe az ember, aki rendezni akarja a kapcsolatát felfelé, az Istennel, de nem teheti, meg, amig nem rendezi kapcsolatát az embertársával. Sőt! Az Istent meg sem szólíthatom, ha a szívember, érzéseimben, emlékeimben van valami gond bárkivel szemben. „Amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.”

 

Jézus gyógyításai az Isten erejének a megnyilvánulásai voltak. Ám a csoda azért következhetett be, mert először megtörtént a megbocsátás. 

„Bízzál fiam, bocsánatot nyertek bűneid”, mondta a bénának, aki fölkelt és járni kezdett. Ha szeretnénk, az Isten bennünket is feloldana lelki bénultságunkból, bocsosunk meg, és Isten fénye költözi belénk. 

 

A nagy világvallások is tartalmazhatnak isteni üzeneteket. Buddha tanítása a megbocsátás fontosságát így érzékelteti:"Ha magadban tartod a haragot az olyan, mint mikor egy égő szenet fogsz meg azzal a szándékkal, hogy valakinek sérülést okozz vele; azonban te leszel az, akit megéget.”

 

A minap látogatóban voltam egy négy gyermek családnál. A szülők 19 éve kötöttek házasságot. Minden jel arra mutatott, hogy a család harmonikus életet él. Megkérdeztem, van-e közöttük feszültség, vita. Persze, hogy van, válaszolta a családfő, csakhogy mi már a házasságunk elején megegyeztünk abban, hogy nem térhetünk nyugovóra haraggal a szívünkben. És ezt sikerült mind a mai napig, igaz néha nem kis küzdelmek árán önmagunkkal, megtartani.

Így már értettem a családi harmónia titkát.

 

Különben is, a megbocsátás az az illet, amelyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa.