Elérhetőségek
Szent Kereszt Lelkészség - Kálvária, Szombathely
Cím: 9700 Szombathely,
Karmelita u. 1.
Telefon (az iroda nyitvatartási idejében):
+36-30/961-6737
Telefon (sürgős esetben):
+36-30/993-2964
Iroda nyitvatartási ideje: Hétfőn, Szerdán, Pénteken: 15:30-tól 17:30-ig
E-mail:
kalvaria.szombathely@gmail.com
horvath.jozsef@martineum.hu
Bankszámlaszám
Karmelita u. 1.
Telefon (az iroda nyitvatartási idejében):
+36-30/961-6737
Telefon (sürgős esetben):
+36-30/993-2964
Iroda nyitvatartási ideje: Hétfőn, Szerdán, Pénteken: 15:30-tól 17:30-ig
E-mail:
kalvaria.szombathely@gmail.com
horvath.jozsef@martineum.hu
Térkép
NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA
2018.03.08.
00:12
Akármikor készülök a mai evangélium történetének értelmezésérére, fülembe cseng Kodály Zoltán 1934-ben írt csodálatos vegyeskari műve, a Jézus és a kufárok. Kodály Zoltán az emberi hang eszközeivel találóan fogalmazta meg a kufárok kiűzésének a történet a templomból.
Nekünk, akikben egy szelíd Jézus kép alakult ki, meglehetősen furcsa és szokatlan cselekedete ez annak a Jézusnak, aki azt mondta magáról „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.”[1] Most meg, mint egy dühöngő őrült beront a templomba, „és kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból.”
A történet elképzeléséhez tudni kell, hogy a Jézus korabeli jeruzsálemi templom nem hasonlítható a mai keresztény templomokhoz. Lényegében három részből állt, a szentek szentjéből, a szentélyből és a meglehetősen nagy pogányok udvarából, amelyet fallal lezárt oszlopcsarnok vett körül. A szentek szentjébe egyedül a főpap mehetett be évente egyszer. A szentély az áldozatbemutatásának a helye volt, míg a pogányok udvarán voltak az állatkereskedők és a pénzváltók. Ez volt a tanítás helye is volt, itt találhatták meg szülei az elveszett 12 éves Jézust.
A mai ember joggal teszi fel a kérdést, miért volt erre az állatvásárra szükség a templom területén? Mert ezt írta elő a törvény. A messziről jött zarándokok itt vásárolták meg az áldozati állatot, ill. váltották be a pénzüket helyi valutára. El lehet képzelni milyen lehetett itt a hangulat? Az állatok bőgtek, mindegyik a maga hangján, minden bűzlött az állati ürülékektől. Itt működött afféle mészárszék, hiszen az állatot le kellett vágni, feldarabolni, mielőtt elégették a húsát az oltáron. A teret betöltötte az égő hús szaga. Minden volt ez, csak nem áhítatra, imádságra indító.
Kodály Zoltán, kórusművéhez a szöveget a Károlyi féle bibliafordításból vette, némileg átírva:
Elközelge húsvét és felméne Jézus
Jeruzsálembe a templomba
És ott találá ökrök, juhok, galambok árusait,
És ott terpeszkedtek a pénzváltók.
És kötélből ostort fonván kihajtá öket a templomból,
Mind az ökröket, mind a juhokat, mind kihajtá
Kavarog a barom, szalad a sok juh,
Szalad a sok árus, kavarog a barom.
És a pénzváltók pénzét szerteszórá,
És asztalaikat feldönté.
És kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból.
Meglepően szelíddé vált, amikor a galambárusokhoz ért, akiknek csak annyit mondott:
„Vigyétek el ezeket innét!
Ne tegyétek atyám házát kereskedés házává!”
Szédítő káosz keletkezhetett: szanaszét „kavarog a barom, szalad a sok juh, szalad a sok árus”. Jézus haragja mindaddig nem csillapodik, míg a templom vissza nem nyeri az imaház, a szent hely méltóságteljes csendjét.
Talán ezért is alakult ki a keresztény templomokban, hogy a templomba belépve a hívő embert átjárja valamiféle magasztos érzés: az Isten házában vagyok, az Isten színe elé léptem. És elcsendesedik, hogy kinyissa lelkét az Isten felé.
De térjünk vissza a jeruzsálemi templomban történt eseményre. A történet megértéséhez tudni kell, hogy az állat árus kereskedők kemény pénzeket fizettek azért, hogy itt árulhassák az áldozati állatokat. Jézus tettével komoly bevételtől fosztotta meg mindazokat, akik a templomból éltek, a főpapokat, a főtanácsot és még ki tudja kiket.
Ismét idézek a Kodály műből:
Írva vagyon: az én házam imádságnak háza
Minden népek közt.
Ti pedig mivé tettétek?
Rablók barlangjává!
Hallván ezt a főpapok és írástudók
El akarák öt veszteni, el akarák öt veszteni,
Mivelhogy az egész nép úgy hallgatá őt.
Jézus tette ugyancsak sértette a templomi bevétel haszonélvezőinek az érdekeit. Ezért is határozták el Jézus vesztét. Igaz, hogy amikor a tettek mezejére léptek már, vagyis amikor elfogták és bíróság elé állították, nem ez volt a vád, hanem az, hogy Jézus ember létére Istenné teszi magát, vagyis az istenkáromlás. De ami a felszín alatt volt, abban vastagon benne voltak a gazdasági érdekek.
Valahol ennél a pontnál lehet megtalálni, hogy miért akarja megsemmisíteni a pénzben és gazdaságban gondolkodó mai világ az egyházat? Mert hirdetésének veleje, szíve és lényege Jézus tanítása: szeresd az Istent és szeresd az embert. Sőt, az Isten és emberszeretet elválaszthatatlan: csak az ember szeretetén keresztül lehet szeretni az Istent.
A pénzvilág pedig csak önmagát szereti. Ahogyan József Attila fogalmazott:
Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;[2]
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;[2]
Hogyan is van ez manapság?
A 20. század második felétől megindult a nagyvállalatok nemzetek felettivé válása... Hatalmas vállalatbirodalmak jöttek létre, melyek már nem egyetlen országhoz kötődtek, hanem behálózzák az egész világot. Ezek a gazdaság önálló szereplőivé nőtték ki magukat, sokszor hatalmasabb vagyonnal rendelkeznek, mint egy-egy kisebb vagy közepes ország egy éves GDP-je.
Akár mondhatnám azt is, hogy most már nem csupán az Isten templomában megy a kufárkodás, hanem mint egykor főpapok, most világkufárok határozták el Jézus vesztét oly módon nemet mondanak az érdekeiket sértő tovább élő Krisztusra, az egyházra, és igent mindarra, ami az emberben rombolni tudja Istent és az ő szavát. Mintha láthatatlan olló vágná el a keresztény gyökerekhez, múlthoz, hithez és kultúrához kötő szálakat.
Márfi Gyula veszprémi érseket idézem. Azt akarják, hogy
„Legyen mindenki egyforma, meg kell szüntetni a nemzetek önállóságát, meg kell szüntetni az egyházak működését is. Sőt meg kell szüntetni a nemek különbözőségét is… És van egy olyan elgondolás is, hogy Európába azért kell behívni az ázsiaiakat és az afrikaiakat, hogy egy tökéletes kevert nép alakuljon ki, amelynek nincs már öntudata, vagy múltja. Nincsenek hagyományai, nincs vallása, nincs hite. És ebből egy olyan massza alakítható ki, melyik kitűnően manipulálható, engedelmesebb munkaerővé, és még engedelmesebb fogyasztóvá alakítható át.”[3]
Csakhogy Jézus ott és akkor azt is mondta „rontsátok le ezt a templomot, én harmadnapra felépítem azt” A tanítványok később, a feltámadás után felismerték „ezt saját testének templomáról mondta.” Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
Hát ez az, nincs az a gazdasági erő, vagy gazdasági erőtől duzzadó politika, amely el tudná pusztítani Krisztust és az ő országát. Csakhogy a harc még folyik, ahol nagyon sok lesz az áldozat.
Nem hívő középiskolás diákok az osztálykiránduláskor meglátogattak egy templomot. A diákok jó része messze volt templomtól, Istentől, hittől. Az idegenvezető arról is beszélt, hogy a templom szent hely. Valamelyik diák megkérdezte, mi az, hogy szent. Erre már nem tudta a választ az idegenvezető. A velük lévő osztályfőnök azzal mentette a helyzetet, hogy majd osztályfőnökin megbeszélik. Úgy is történt. A diákok fogalmazták meg végül is, hogy szent az, amivel nem engedünk viccelődni, aminek megsértésére fokozottabban érzékenyek vagyunk, ami mindennél értékesebb az életünkben.
A templom az Istennel való találkozás helye. És ezzel nem lehet viccelődni. A templomot, és ami ott elhangzik, komolyan kell venni. Jézus dolga, hogy akár történelmi eseményekkel, vagy éppen gazdasági összeomlásokkal kiűzze a kufárokat onnét, ahol nincs semmiféle kufárkodásnak helye. Valahol igaza van Malcolm Forbes amerikai újságírónak, aki szerint „a pénz olyan, mint a trágya. Ha egy helyen halmozod fel, bűzlik, ha szétteríted, hasznos.”[4] Valahogy így gondolkodik Ferenc pápa is. A pénz szét kell osztani, hogy az is tudjon emberi módon élni, akinek nincs. Érdemes hallgatni rá.
Hozzászólások
| Még nem szólt hozzá senki! |
|---|
Hozzászólok
Vissza az előző oldalra!