Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy Jézus mikor és kiket hívott meg vendégségbe, otthonába, ugyancsak elbizonytalanodnék. Őt viszont sokszor meghívták. Vendég volt a kánai menyegzőn, a Simon farizeus házában, Zakeusnál, a Jerikói vámosok főnökénél, Márta és Mária vendége volt többször is, sőt, még az utolsó vacsorán is vendég volt, hiszen tanítványaival rendezteti meg egy, mai nyelven szólva, ismeretlen „szponzornál”. Valahol érthető ez, hiszen vándorprédikátorként működött, ami abban az időben ismert és elfogadott tevékenység volt. Hároméves tanítói működése alatt, mai szóval hajléktalan volt, mivel nem volt neki állandó otthona, ahova haza menjen. Akkor meg hol vendégeljen meg bárkit is? Egyszer, talán egy kicsit keserűen kifakadt „a rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.”[2]

 

Most mégis, amikor a Keresztelő János két tanítványával beszélgetve látja, hogy Jézus „arra halad”, csak annyit mond: „íme, az Isten Báránya.”  E szavak hallatára a János - tanítványok faképnél hagyták mesterüket és Jézus után eredtek. Jézus pedig, „megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük ,,mit kerestek?’’ Azt felelték neki, ,,Rabbi -- hol laksz?’’ Ő azt mondta nekik „Gyertek és nézzétek meg.’’ Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik és aznap nála maradtak.”

 

Akkori időben egy vándortanító követésében nem volt semmi rendkívüli, ami elsősorban nem ismeretek megszerzését jelentette, hanem ennél sokkal többet. Sorsközösséget. Osztozást a mester életében, életformájában, miközben folyamatosan tanította őket a legkülönbözőbb élethelyzetekben. 

 

Jézusnak abban a szűkre szabott három évben nem sok lehetősége volt vendégeket hívni, de most annál inkább. Meghív minden földi halandót az ő földi és égi otthonába. Egyelőre a földi otthonába, a templomba. Oda, ahol most ő lakik a kenyér – eucharisztia misztériumában. De meghívás már elhangzott tőle az égi otthonába is, hova előre ment, hogy helyet készítsen nekünk.[3]

 

Babits Mihály az Eucharisztia c. versét így kezdi „Az Úr nem ment el, itt maradt.” Azaz egész pontosan, elment, de úgy ment el, hogy itt maradt.

Hogyan? Ez az ő titka. Mi, ha valahol voltunk, és elmentünk, legfeljebb az ottlétünk jó vagy rossz emléke marad meg azokban, akikkel együtt voltunk. Jézusnak nem csak a tanítása maradt meg elsárgult kódexlapokon, hanem örök frissességben itt él közöttünk személyesen ő maga is.

 

Nem hagy nyugodni, hogy 2020-ban Budapesten lesz a következő eucharisztikus kongresszus. Ez az eucharisztiában jelen lévő Krisztus világméretű ünnepe lesz, és éppen itt magyar földön. A világegyház méretű kereszténység találkozása az eucharisztiában köztünk élő Jézussal.  

 

Minden találkozásra készülni kell. Ha névnapra, születésnapra megyünk, viszünk magunkkal virágot, édességet, vagy apróbb ajándékot. Ez a figyelmesség jele. Azt jelenti, hogy készültünk a találkozásra. Erre a világméretű Krisztus – ember találkozásra is készülni kell. Ezt az előkészületet nem lehet elég korán elkezdeni. 

 

Tatiosz ókori filozófus, Kr. e. 368-ban született a török partoknál fekvő Hiosz szigetén.[4] Kiváló tanító mesterei voltak, mint a görög ókor nagy filozófusai, Arisztotelész és Platon. Tatioszt az utókor a szeretet filozófusának tartja. Tanítása mintha színtiszta Jézusi evangélium lenne, még vagy háromszázötven évvel Krisztus előtt. Ilyesféléket tanított: azért élünk, hogy szeressünk és szeressenek.  Három kiválóság van, amelyre az ember született: a szeretni tudás, a szeretet elfogadása és az élet szeretete. Csak azt nem tudta, mert nem tudhatta, hogy egy kifogyhatatlan szeretetforrás nélkül, aki maga az Isten, ez nem működik.

 

Az emberi kapcsolatokról ezt írta „minden emberi kapcsolat szent egymásra találás”[5]. Ha ez a kétezerháromszázvalahány évvel ezelőtt élt bölcs ismerte volna Jézust, egészen biztosan valahogy így fogalmazta volna meg gondolatait. „Minden Isten - emberi kapcsolat szent egymásra találás”.  

 

Ha ez érvényes a mindennapi emberi kapcsolatokra, fokozottan érvényes az eucharisztiában élő Jézussal. Minden Jézussal való személyes találkozás energiaforrás. A katolikus templom az a hely, ahol az ember feltöltődik olyan energiákkal, amit sehol máshol nem kaphat meg. Nem afféle csendes hely, mint amilyenek a nagyon repülő terek termináljaiban vannak, ahol a zaklatott lélek megpihenhet, hanem személyes találkozás az Istennel.

 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis hercegében így beszélt a róka, aki alig várta, hogy találkozzék a Kis Herceggel, és akit arra kért, hogy szelídítse meg. „Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”

 

Lehet, hogy még te nem is gondolsz rá, hogyha négykor érkezel a templomba, Jézus talán már háromkor elkezd örülni és minél előbbre halad az idő, annál boldogabb lesz. Csak azért, mert találkozni fog veled, akit nagyon szeret, és akit nagyon vár.

 

Rendszerint mindig akarunk valamit Jézustól. Ha bajunk van, akkor egyszerre imára kulcsolódik a kezünk és mondogatjuk, add meg Uram! De az ritkán jut eszünkbe, hogy meglátogassuk őt otthonában. Csak úgy, minden különösen ok nélkül. Olyankor, amikor nincs semmi bajunk, nyűgünk.

 

Louis Evely belga katolikus írónál olvastam „amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni.”[6]

 

Ha te bármikor átléped a ház kapuját, ahol Jézus lakik, ne várj tőle mást, csak azt, hogy szeressen, és tanítson meg szeretni. 

 

Mester, hol lakol, kérdezte a két tanítvány. Gyertek és nézzétek meg, mondta nekik Jézus. És aznak nála maradtak.

 

Ha te is Jézus nyomába lépsz, hátranéz és látja, hogy mész utána. Megkérdi „kit keresel”, ne válaszolj rá mást, csak annyit, „Mester hol lakol?” Ő neked is azt fogja mondani „gyere és nézd meg!” Menj el hozzá, és maradj nála, ha nem is egész nap, mert más dolgod is lehet, de legalább egy darabig. 

 

Ő minden katolikus templomban ott lakik. Bármelyikbe mész, ez az ő otthona, lakása, fogadó helye. Ismerkedj vele, hogy aztán amikor átléped a földi és örök élet mezsgyéjét, azonnal ráismerj, és mond Tamás apostollal „Én uram, én Istenem”. 

 

Minden vallás, felekezet, kis egyház, Isten - találkozásokat ajánl fel, rendszerint egy élményben, tapasztalatban. Jézus az eucharisztiában új és mély találkozást ajánl fel, amely nem egy elillanó élmény, hanem a múló időben és a behatárolt térben jelen lévő örök valóság, amely evilágból ível át az öröklétbe.