2017.12.18.
22:33
Minden kapcsolatban az egyik fél a kezdeményező. Az Isten ember kapcsolatban az Isten a kezdeményező. Attól kezdve, hogy szavának erejével megteremtette és fenntartja ezt a mérhetetlen univerzumot, helyet biztosítva a föld nevű kék bolygónak és lakhelyet a képe-mása embernek, akit az első bűn elkövetése után így szólította meg: „Ádám, hol vagy?”
Egyszer, sokszor, talán ezerszer és milliószor valamilyen módon téged is, engem is megszólít
„Ember hol vagy?” Persze lehet azt is mondani, mint Ádám ősünk, „
elbújtam uram, mert félek tőled”, de lehet válaszolni úgy is, amint a gyermek Sámuel válaszolta az Isten hangjára „
Itt vagyok uram, hallja a Te szolgád.”
[1]
Isten folyamatosan kapcsolatba akar veled lépni, mert szeret téged, mert fontos vagy neki, mert képe-mása vagy. Létedben, akár akarod, akár nem, tükrözöd vagy eltorzítod őt, a végtelent. Érzékeny léleknek kell, lenni, mint Adynak volt, aki azt írta:
Hallom, ahogy lelkemben lépked
…
…
Szívemben már őt megtaláltam,
Megtaláltam és megöleltem.[2]
Talán mi nem vagyunk úgy, mint Ádám a teremtés történetében „elbújtam, mert félek tőled.” Mi is elbújunk, talán nem tudatosan, nem is annyira akarva, mégis elbújunk. A nyüzsgésbe, a feladatokba, bármibe, csak ne kelljen befelé figyelni, arra a belső hangra, nehogy a „szívünkben megtaláljuk őt”. Attól kezdve a szemébe kell nézni és kellemetlen lelkiismereti kérdésekre válaszokot keresni.
Izaiás prófétánál olvastam
„Ha akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted az Úr figyelmeztető szavát: Ez a helyes út, ezen járjatok![3]” Ezt a belső hangot nem szeretjük hallani. Talán, mert túl öntudatosak vagyunk. Nekünk ne mondja meg senki… Pedig
„a juhok követik, mert ismerik a hangját.”
[4]
Történt egyszer, hogy egy rézbőrű indián sétált a nagy amerikai város, New York utcáin fehérbőrű barátjával. Éppen csúcsidő volt. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett.
- Ez lehetetlen! Neked milyen kifinomult hallásod van.
- Az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől, válaszolta az indián. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom. Az indián kivett a zsebéből egy marék pénzérmét, majd a földre dobta őket. Harminc méteres körzetben mindenki megfordult…- Látod, az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.
Ha fontos számodra, meghallod az Isten hangját. Adventben különösen.
okéatya