A ÉV NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

2023. 03. 25.-26.

Keresem honnét volt Jézusnak halott feltámasztó ereje.

A szikár tény:
Amikor Lázár szikla sírja elől elhengerítették a követ, a lepedő alatt egy olyan ember feküdt, akinek az összes szerve már elrohadt, testének közel negyedét a baktériumok és a férgek megették, a vére megalvadt és kibírhatatlan bűzt árasztott Jézus és az őt körülvevő tömeg felé.
Ilyen körülmények között ezt imádkozta Jézus:

"Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. És mikor ezeket mondta, fennszóval kiáltott: Lázár, jöjj ki!" [1].

Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a galileai ács nem egy csodarabbi, hanem maga a Messiás: Isten képes akár négynapos, akár hatezer éves hullák tökéletes helyreállítására és megelevenítésére is, mert Ő minden létezésnek, benne az életnek is teremtője, ennélfogva Ura, vagy akár újra életre keltője. Ő volt az, aki alig kevesebb, mint 14 milliárd évvel ezelőtt a megteremtette a ma térben és időben létező világegyetemet. Ezt a teremtést a napjainkban leginkább elfogadott elmélet szerint az ősrobbanásnak, a „Big Bang”-nek mondják.

Jézus, a galileai ács öröktől egy lényegű az Atyával… Minden bizonnyal róla írja a Prédikátor könyve:

„Ott voltam, amikor az eget teremtette, … amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette … bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”[2]

Fogantatásával belépet a tér idő teremtett világba, de fontos volt számára, hogy legyen ideje az Atyára, aki küldte. Az atyával töltött időre az írják az evangélisták, hogy imádkozott.

„És fölment velük a hegyre imádkozni”.[3]
„Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte”.[4]
„Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.”[5]

Imádkozni, Istennel együtt tölteni az időt lelki erőforrás.

Antoine de Saint-Exupéry gyönyörű, mély üzeneteket hordozó meséjében, a Kis herceg-ben ezt olvastam:

- Isten veled, mondta a róka. Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan, ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot, mondta a róka. Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Az idő, amit az emberre vesztegettél, az teszi olyan fontossá előtted az embert. Az idő, amit az Istenre vesztegettél, az teszi olyan fontossá előtted az Istent.

Isten együttműködésre hív, mert azt akarja, hogy életed legyen és bőségben legyen. Együttműködésre, de azt leheletfinoman teszi, hogy meg sértse az a szabadságodat. Isten úgy rakja össze körülötted életed dolgait, hogy segítsen a jó döntésben.

Így tett az ősszülőkkel is. Minden testi, érzelmi és lelki igényt kielégítő világot teremtett köréjük, de nekik valahogy mégis az a gyanúsan felkínált lehetőség kellett. Ez lett a vesztük.

Isten neked is egy minden testi, érzelmi és lelki igényt kielégítő világot kínál a vele való barátság révén. A barátság pedig időigényes elfoglaltság.

Jézusnak is az volt, de mégis fontos volt, hogy ápolja a kapcsolatot az Atyával. Ezért tudta mindig mondani, amit mondani kellett, tudott jól dönteni, és… a negyednapja halott Lázárt is éltre tudta kelteni.

Amennyi időd van az Istenre, annyi isteni erő árad beléd.

Itt vagy a szentmisén, jó dolog, fontos dolog, de hogy igazán átéld a szentmisében való találkozást az Úrral, meg kell találnod a „baráti” együttléteket, csendeket, perceket, amikor csak Ő van és te. Amikor az Isten lelke és te lelked találkozik.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

Mondta a róka kishercegnek.

Ami időt az Istenre vesztegettél, az teszi olyan fontossá számodra az Istent.

Jézus téged is életre tud kelteni ezerféle elfoglaltságból, meg a bűneid sírjából, amelyek egészen betemetnek.

„Uram, ha nap, mint nap időt számtam volna rád… De minden másra szántam időt és talán ezért torznak látom a világot s benne az embert.

Uram add, hogy éljek, tőled kapott igazi emberi életet. „

okéatya