Szeptember utolsó vasárnapja, a szentírás vasárnapja. Bár minden szentmisében felolvasunk a szentírásból. Megpróbáljuk értelmezni, mintegy megkísérelve, hogy megtaláljuk benne a korunk emberének szóló üzenetet, ma mégis különös ünnepélyességgel hozztuk be a templomba és helyezzük el az oltár közelében. Ezért ma nem a szentírásból, hanem a szentírásról illő elmondani néhány gondolatot. Annak idején, a teológián 8 félév volt a biblikum nevű tantárgy, amelyben „körüljártuk” Isten könyvét a legkülönfélébb szempontok alapján. Azt a tudást, amit akkor heti 8 órában, 8 féléven keresztül megszereztem, jórészt el is felejtettem. Arra viszont jó volt, hogy elsajátítsam azt a fogalom készletet és alaptudást, amelynek segítségével megtanultam a biblia megértésének a módját.

 

Igazában a bibliát megismerni soha nem lehet. Mégis annak olvasásával györöködhetünk Isten emberi ésszel fel nem fogható titkaiban. Gyönyörűen írta Túrmezei Erzsébet a Könyvek könyvének csodálata

című versében:

 

 

Benne nem emberi eszem zseblámpa fényében, hanem Istennek, a végtelen létezőnek soha ki nem alvó fényében, az örökkévalóság távlatában ismerhetjük meg a teremtett világ értelmét és jövőjét. Mindennapi életünk kudarcainak, összeomlásainknak és kibontakozásainknak szerepét és jelentőségét. Ebből a könyvből tudhatjuk meg, hogy a halállal csak az ember fizikai teste hal meg, de lelke tovább él. Ez a könyv igazít el örök érvényű tanításaival az élet zűrzavaros dolgaiban, és ad tanításokat egy egészségesebb, tisztességesebb emberi életre. Ezt a könyvet lehet el nem fogadni, visszautasítani, tévesen értelmezni, az attól még az Isten könyve marad. Isten könyvének üzenetét pedig sem az idő, sem az elmúlás nem rejtheti el véglegesen. Ez a könyv arra is megtanít, hogy a szenvedésnek van értelme, sőt, mi több olyan kincs, amely a legjobb befektetés, emberi szóval, az Isten bankjában…

 

Szent Ágostonnak,[1] a 4. század derekán született egyházatyának, kettős megtérése volt. Egy intellektuális, és egy erkölcsi. Az intellektuális megtérése azt jelentette, hogy a kora keresztény íróinak olvasásával ez a zseni felismerte a szentírás üzenetének fontosságát. Egészen egyedül álló módon mélyen át is látta azok üzenetét, mégis szüksége volt egy élményre, hogy amit ésszel felismert, az az életének is részévé váljék.

 

Erről a misztikus kerti élményéről így írt a Vallomások című művében:

 

Visszanyomtam könnyeim áradatát, s felugrottam, mert semmi mást, mint égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást, s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet.” 

 

Felkapva a könyvet Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelében ezeket a sorokat kezdte el olvasni:

 

 

Annyira mélyen járta át ez az élmény, hogy Ágoston ettől a pillanattól lemondott asszonyi társáról, a szeretőjéről és teljesen Krisztus felé fordult. Számos könyvet írt, amelyek még ma is nagyon olvasottak. A nagy hittudós XVI. Benedek pápa őt vallotta szellemi atyjának. Többször leírta, hogy Szent Ágoston műveinek olvasása segített neki a szentírás mélyebb és alaposabb megismerésében.

 

Nos, ez a Szent Ágoston ezt írta a Bibliáról:

 

“… Ez a könyv soha be nem csukódik, ez az írás soha fel nem göngyölődik … A Szentírást a lent lakó emberi nem gyöngesége fölé rendelted, hogy legyen mire föltekintenie, s megismernie könyörületességedet, amely az idők beláthatatlan folyamán keresztül folyton tanúságot tesz rólad, az időknek is alkotómesteréről. … Igéd hirdetői átköltöznek e világból a másikba, Írásod ellenben a világ végezetéig minden nép kincse marad…”

 

A Szentírás, amelyben „Isten szíve dobog”, valamilyen módon szinte minden gondolkodót, írót és tudóst megérintett.

 

Blaise Pascal,[3] francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus, moralista és vitatkozó számos fontos, a tudományt előbbre vivő alkotásokat hagyott az utókorra a fizika, a matematika, a teológia a filozófia, és az irodalom témakörében. Pl. a matematika terén másokkal együtt ő dolgozta ki a valószínűség elméletét. Tanulmányozta a folyadékokat és tisztázta a vákuum és a nyomás fogalmait.

A nyomás mértékegysége az ő tiszteletére lett pascal.

 

Pascal gondolatai ma is kincsek az élet értelmét keresők számára. Tavaly jelent meg többedik kiadásában az élet értelmét kereső gondolatainak a gyűjteménye Gondolatok címmel. Ebből idézek:

 

„Csak háromféle ember van. Az egyik fajta az, amelyik megtalálta Istent és szolgálja. Ezek értelmesek és boldogok. A másik, amelyik minden igyekezetével keresi, de még nem találta meg. Ezek boldogtalanok és értelmesek. Végül a többi, aki úgy él, hogy nem keresi, és nem is találta meg. Ezek balgák és boldogtalanok.” Valahogy, mintha a mindennapi élettapasztalatom is ezt látszana bizonyítani.

 

Nos, ez a tudós ember így írt a Bibliáról

 

 

Szent Ágoston és Blaise Pascal biblia tapasztalata mellé még hadd tegyem oda még az általam sokat idézett Túrmezei Erzsébet vallomását a szentírásról. De előtte engedtessék meg néhány szó róla, magáról.

 

Túrmezei Erzsébet 1912-ben születet a Tolna megyei Tamásiban szülei hetedik gyermekeként. Már 6 évesen verseket írt. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol magyar – német szakos diplomát szerzett. Már egyetemista korában a Fébé, Evangélikus Diakonissza közösséghez kötődött. 1941-ben avatták diakonisszává. A diakonissza az evangélikus egyházon belül egyfajta szerzetesközösség, amelynek célja a szolgálat a legkülönbözőbb karitatív intézményekben.

Műve, műfordításai német, angol és finn nyelvből több kötetben jelentek meg.

 

Számos versben örökítette meg vallási élményeit, vallási tapasztalatát. Versei számomra, és sokak számára hitelesek. Nos, ez az irodalomtudós diakonissza így írt a Vallomások a bibliáról című versében Isten könyvéről:

 

 

 

---