Nyári táboraink

Cserkésztábor

Létezik-e csodálatosabb dolog a természetnél? Valami ilyesmin filózhattam, amikor a lábam elé tárult a balatonhenyei dombtetőről a Káli medence, háttérben a Balatonnal.

Pár perccel korábban, mikor az izzadtságot a homlokomról sűrűn törölgetve, felfelé baktattam az amúgy nem túl meredek domboldalon, még nem tudtam megéri-e majd a fáradtságot, vagy jobban tettem volna-e, ha valamilyen indokkal az árnyas táborhelyen maradok. Miközben kifújtam magam s a tájban gyönyörködtem, elöntött a jóleső hála érzése. Immár 28. alkalommal élvezhetjük a nyári nagytáborok szabadságát, amikor a természet egy pici szegletét birtokba véve, a semmiből létrehozzuk otthonunkat. A szabadság, az együttlét, az egymásért végzett szolgálatok, a játék, a kalandok, az ünnepélyes szertartások 10 napja ez. Istvánnak, Marcsinak, Gyugyunak és most Marcinak köszönhetően már sokadszorra élhetjük át, hogy együtt mindig könnyebb, hogy a vezetés elsősorban példamutatás és hogy a közös élmények tudnak igazán eggyé kovácsolni egy közösséget.

Amíg egy kívülálló számára úgy tűnhet, egy cserkésztáborban túl sok szabály van és sok elvégzendő feladat, mint például az egyenruha viselése, állandó szertartások, sípszóra való engedelmesség, vagy éppen a napi szolgálatok, mi tudjuk, vagy kiscserkészként inkább csak élvezzük az ezekből fakadó szabadságot és biztonságot. Hiszen amíg mi kirándulunk, addig a konyhás őrs munkájának köszönhetően finom ebéd vár ránk, vagy amíg a mosogató őrs az edények garmadájával birkózik, addig mi csendes pihenőnket tölthetjük a sátrunkban. Persze cserében másnap nekünk van több feladatunk. Picik és nagyok mindent együtt csinálnak, a tábortűzi mókázásoktól kezdve a krumplipucoláson át a sípszóra való vigyáz állásig. Sőt, a nagyok cipelik a kicsiket a nyakukban a portyán, vagy eszik meg a maradékukat az ebédből, építik fel a tábor egy részét és szervezik a programokat. Most különösen sok feladat hárult rájuk, mert kevesen voltak. Köszönjük példamutató helytállásukat.

Az idei cserkésztáborunk a Káli medencében található Balatonhenyén volt július 7-15 között. A faluból csak nagy nehezen, terepjáróval vagy gyalog megközelíthető táborhelynek egy vízmosás mentén elhelyezkedő árnyas erdőrészlet adott otthont. A kötelező programokon túl (számháború, méta, túra, tábortüzek, lelki nap), az idén néhány csapattagnak lehetősége volt tehenet fejni, megismerkedhettünk a környék különböző természeti értékével, mint például a Hegyes-tű, vagy a Kornyi-tó, és a nagy melegben felfrissülhettünk a vizes akadálypályán is. Némelyeknek éjszakai kalandban is része volt, amikor a keszthelyi cserkészek megpróbálták megszerezni zászlónkat. Az őrség éberségét azonban nem sikerült kijátszaniuk, a zászló a helyén maradt, s a keszthelyieknek egy újabb évet kell várniuk a következő próbálkozásra.

Nekünk pedig, akik szomorúan konstatáltuk, hogy a tábor utolsó napja milyen hamar eljött, szintén egy teljes évet kell várnunk, amíg hasonló élményekben lehet részünk, amíg, ahogy azt egy cserkészdalban énekeljük, újra daltól hangos lesz az erdő, mező, berek…...

Hittantábor

„Testközelben az élő Istennel”

A hittantábor utolsó estéjén a Te Deumot énekelve a kemencei templomban, hála volt a szívemben. Hálát adtam Istennek a fiatalokért, gyerekekért, a nyitottságukért, az őszinteségükért, vidámságukért, segítőkészségükért. A táborvezetőkért, Frédiért, Bartos Esztiért, Gergely atyáért, a közös munka öröméért. Isten jelenlétéért, aki egy percre sem hagyott el miket. Mindazokért, akik a háttérből imádkoztak értünk, és kísértek minket otthonról.

Már sok hittantáborban vettem részt, de most segítőként életre szóló tapasztalat volt számomra megélni, ahogy percről percre próbáltunk minden erőnkkel a Szentlélekre figyelni, és engedni neki, hogy Ő vezesse a tábort és minket.

Rengeteget készültünk, sok mindent hoztunk magunkkal a tarsolyunkban, ám az, hogy abból épp mi kerül elő mindig csak ott, menet közben derült ki. Középpontban az élő, testközelből megtapasztalható Isten állt, aki érzékszerveinken, érzelmeinken keresztül szólít meg minket. Csoda volt számomra megtapasztalni, hogy a fiatalok mennyire nyitottak, mennyire vágynak Istenre, mennyire őszintén keresik őt, és látni, ahogy egy-egy lépést tesznek felé. A tábor résztvevői a különböző imamódok kipróbálásával, és az imádságokat előkészítő gyakorlatokon keresztül az Istennel való kapcsolatuk megélésében kaptak segítséget. Ahányfélék vagyunk, Isten annyiféle módon szólt hozzánk. Volt, aki a szentgyónásban, a szentáldozásban, a szentmisén való szolgálatban találkozott Vele, vagy a természetben fedezte fel Isten jelenlétét. Volt, aki rózsafüzért készítve, rózsafüzért vagy zsolozsmát imádkozva, a zarándokúton, vagy a templom csendjében virrasztva találkozott Istennel. Volt, aki a szentségimádásban az Oltáriszentség elé térdelve, vagy egy bibliai történetben, a „bárkában” találkozott Jézussal.

Sokakat megérintett Kovács Gergely posztulátor szentekről szóló előadása is. Közelebb kerültünk már ismert szentjeinkhez, köztük Brenner Jánoshoz, és feltárult számunkra, milyen vonzó szentnek lenni, és milyen nagy kincs, hogy a szentek közbenjárását kérhetjük akár hétköznapi dolgainkban is. Székely János püspök atyával való találkozás is nagy élmény volt sokak számára. Valaki így fogalmazott: „Egy püspökkel pingpongoztam! Most már érzem, mit jelent, hogy én is az egyház tagja vagyok! Ezután már mindig így fogok magamra gondolni!”

Deo gratias! 

Házas közösség tábora

A Szent Kereszt Lelkészség Házas Közössége 17. alkalommal táborozott együtt a zalai dombok között.