Templom búcsúnapja

ÜNNEP TÖRTÉNETE

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén két történelmi eseményre, Krisztus keresztjének megtalálására, valamint visszaszerzésére emlékezik az Egyház.

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe 335. szeptember 13-ára nyúlik vissza, amikor Jeruzsálemben felszentelték azt a bazilikát, amelyet Nagy Konstantin császár emeltetett Krisztus sírja fölé. A Szent Keresztet Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben. A Keresztet szeptember 14-én ünnepélyesen felmutatták az összegyűlt népnek. Innen az elnevezés: Szent Kereszt felmagasztalása.

Az ereklyét, amelyet később elraboltak a perzsák, Hérakleiosz császár 630 körül szerezte vissza és vitte őrzési helyére, a legenda szerint mezítláb, szegényes ruhában, a saját vállán.

Az egyház minden évben megüli a Kereszt felemelésének és felmagasztalásának ünnepét. Felemeli a Keresztet, hogy rátekintsünk, és tudatossá legyen, mit vállalt értünk Jézus, és milyen úton kell haladnia minden kereszténynek.

A kereszt ószövetségi előképe a Mózes által póznára tűzött rézkígyó: aki hittel és bűnbánattal tekintett a kígyóra, megmenekült a marásától. E rézkígyót Jézus is említi Nikodémusnak mint kereszthalála előképét.

A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. Titkát Krisztus feltámadása tárja fel. Jézus Krisztus megfeszítése előtt a kereszt a legnagyobb tehetetlenség és szégyen jele volt, ám feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált. A kereszt az ókori és kora középkori keresztény hitvilágban és művészetben győzelmi jel, az üdvösség fája, amelyen Krisztus királlyá dicsőül.

(Magyar Kurír)

KERESZTCSERE TÖRTÉNETE

A története arra az időre megy vissza, amikoraz 1980-as években illegálisan táboroztunk, mintegy 40 fiatallal, a Nyugat – Mecsekben Hetvehely közelében. Egyik nap egész napos zarándoklatot tartottunk Jakab hegyre a pálos kolostor romjaihoz. Különböző lelki programokkal tettük gazdaggá az utat. Ezek egyike volt, hogy kb. 30 – 60 percig két – két fiatalnak kellett együtt menni, de beszélniük nem volt szabad. Arra kellett koncentrálni, hogy lélekben hordozzák egymás terhét anélkül, hogy bármit is elmondtak volna magukról. A nap egészének a mottója volt Szent Pál apostolnak a Galatabeli közösséghez írt leveléből: „hordozzátok egymás terhét!” (6,2).

Az egyik pihenőnél Tóth Lacának eszébe jutott, hogy faágakat tördelt, kicsi kereszteket készített, és ezt kellett cserélni, amikor új „kereszthordozók” mentek egy darabon egymás mellett.

Ennek emlékére a Szent Kereszt Felmagasztalás ünnepi szentmiséje előtt ki – ki hoz egy kis keresztet és leteszi az oltár elé. Mise végén valaki elmondja a történetet, atya megáldja a keresztet és a szentmise végén mindenki elvihet egy keresztet. Akinek a keresztjét elvitte, azért gyakran imádkozik, engesztel, áldozatot hoz egy éven keresztül. Így hordozzák egymás terhét. A következő évben visszaviszi a keresztet, és elvisz egy másikat.