Orgona

Ez az első olyan orgona Magyarországon, amely egy kb. 250 évvel ezelőtti hangszerépítészeti stílust képvisel, és ezáltal csakis az abban a korszakban írott orgonaművek megszólaltatására alkalmas.

Az orgona nagyságát a helyi adottságok szabták meg: a viszonylag csekély légtér és szűkös orgonakarzat miatt csak kis orgona jöhetett szóba.

Orgona megtervezésében nagyszerű partnernek bizonyult a bautzeni Eule orgonaépítő műhely.

Felépítését tekintve a hangszer 12 regisztere 2 manuálra és pedálra van szétosztva.

Az egész szerkezetet magába foglaló orgonaház tömör tölgyfából készült, valamennyi belső állvány ugyancsak fa, fémváz itt egyáltalán nem található. ( a tömör fa rezonáns-tulajdonságai és hangvető képessége nagyságrendekkel jobb, mint a manapság használt rétegelt lemezé)

A fémsípok anyaga ón-ólom ötvözet: a principálkarok 73 százalék ónt tartalmaz, azáltal ércessé és csengővé teszi. A Gedackt sípsora csak 30 százalékban tartalmaz ónt, ez a legpuhább hangzású regiszter.

Fasíp meglepően kevés található az orgonában, a manuálokon mindössze 24 db. Ehhez társul a Pedálmű Subbass16' regiszterének 30 sípja.

A tremoló felépítése is a szászországi barokk orgonaépítészetet követi.A főmű szélcsatornájába helyezett mechanikus, és ezáltal csak erre a manuálra ható, úgynevezett "csatorna-tremoló"-t készített az Eule-cég.

Ennek lényege, a lebegés (tremolózás) mértéke a bekapcsolt regiszterek számától függ(vagyis a szélfogyasztástól): egyetlen regiszter használatakor a legsűrűbb, kettőnél vagy háromnál egyre lassabbá válik, ennél több regiszternél pedig nem "illik" bekapcsolni a tremolót.

Az orgona hangolási rendszere tér el leginkább a hazai gyakorlattól. Az újonnan épített orgonákon inkább a 18. század, un. "jól temperált" hangolást részesítik előnyben, ezen ugyanis az összes hangnem teljesen szabadon használható.

A Kálvária templom orgnájának speciális "régizene " volta miatt a 17-18 században hasonlóan népszerű hangolásfajtát: a módosított ("lágyított") középhangos temperatúrát alkalmazta az Eule cég, mely G. Silbermann nevéhez fűződik.Ezt esszpresszív hangolásnak is nevezik, mert néhány akkordja a még tisztának elfogadható értéket túllépve kicsit hamisan szólnak.

A barokk orgonazene egy jelentékeny része ilyen típusú hangolásra született.

A hangszer abszolút hangmagassága a mai 440 Hz-es normál "a"-hoz képest félhanggal mélyebb, 415 Hz.

A hangszer egész konstrukciója és hangolási rendszere behatárolja a rajta előadható művek körét